Belépés, Regisztráció


Felhasználó:
Jelszó:

 
 
GYIK
Ezen a lapon a gyakran ismétlődő kérdésekre válogattuk össze válaszainkat.

1. Miért kell átnevezni ezeket az utcákat, közterületeket?

Magyarország 1990 óta független, 1999 óta az Észak-atlanti Szövetség, 2004 óta az Európai
Unió tagja. Hazánk az utóbbi húsz évben elköteleződött a demokratikus értékrend mellett,
így a XX. század egyik leggyilkosabb totalitárius diktatúrájának alakjai vállalhatatlanok a
közterület-elnevezéseinkben.

Egyetlen uniós tagállam sem engedheti meg magának, hogy ha egy brüsszeli bürokrata
felad egy levelet egy településre, a borítékra címként a Lenin utcát kelljen felírnia.
Ellentmondásosnak dolog az is, ha tegyük fel egy, a vörösterror szörnyűségeiről tanuló diák a
történelem óra után hazamegy a Szamuely utcába.

A legtöbb kommunista elnevezésről az emberek többsége már nem is tudja, hogy ki volt, mi
volt, milyen háttértartalmat hordoz. Ez nem meglepő, hiszen az elnevezések propaganda
célból történtek, és sokszor teljesen jelentéktelen személyeket nagyítottak fel, hogy
utcanév táblára kerülhessen a nevük. Felméréseink során találkoztunk olyanokkal, akik
például Frankel Leót, a XIX. századi magyar kommunistát híres orvosnak hitték. Emellett
történelmünk, nemzeti kultúránk bővelkedik olyan személyekben és fogalmakban, akiknek/
amiknek nincsen emlék állítva a közterületeinken, nem ritkán éppen azért, mert őt a
kommunista rendszerben nemkívánatosnak minősítették.

2. Ez most a legfontosabb?

Nem. Kétségtelen, hogy vannak fontosabb, megoldásra váró problémák is. Egy forinttal nem
csökken például az államadósság, ha egy utca neve mostantól nem egy munkásmozgalmi
aktivista nevét vagy a kommunizmus jelképeit viseli.

Mi, kereszténydemokraták ugyanakkor hisszük, hogy olykor igenis szükség van ideológiai
vitákra, párbeszédekre. Ahogy egy sportoló is nemcsak testének edzésével, hanem lélekben is
felkészül a mérkőzésre, úgy a XX. század viharos és sokszor tragikus történelme által tépázott
hazánk is csak úgy újulhat meg, ha egyenlő figyelmet fordítunk gazdaságunk fejlesztésére és
nemzeti identitásunk meghatározására.

Ugyanígy a vizsgázó diák is vasalt inget vesz fel, néha még nyakkendőt is köt. Nem
mintha a ruha változtatna a felkészültségén vagy könnyebben eszébe jutnának a tételek.
Tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, de elárul valamit arról, hogyan viszonyul a
környezetéhez, hogyan szeretné, ha látnák őt az emberek. Egy nemzet identitása, önmagáról
alkotott képe is megmutatkozik abban, ahogy a környezetéhez, városainak összképéhez
(melynek meghatározó eleme a közterületek elnevezése) viszonyul. Egy totalitárius
diktatúra vezetőinek, kiszolgálóinak, propaganda-fogalmainak nincs helyük köztereinken,
közterületeinken!

3. Miért most jutott ez a döntéshozók eszébe?

A legutóbbi közterület-átnevezési hullám a rendszerváltozás idején történt. Akkor tömegével
tűntették el a közterületekről a kommunista rendszerhez köthető, a diktatúrát dicsőítő
emlékeket, kezdve a köztéri szobroktól és emléktábláktól az utcanevekig.

Sajnos a kezdeti lelkesedés idővel alábbhagyott. Az embereket egyre jobban foglalkoztatta a
szocialista gazdaságpolitika évtizedes rombolása következtében az országra szakadó nehéz
gazdasági helyzet és annak megoldására való törekvések. Az egymást váltó politikai elit pedig
vagy az elhatározásnak vagy a megfelelő társadalmi támogatásnak volt híján.

2010-ben ez megváltozott. Az országnak most olyan vezetése van, akik bírják a társadalom
széles támogatását és elkötelezettek abban, hogy Magyarország végre lezárja a
rendszerváltozás időszakát, melynek része a kommunista múlt még fennmaradt utolsó
emlékeinek is eltűntetése, annak megfelelő helyre helyezése.

4. Mégis, milyen utcaneveket, közterület elnevezéseket kellene lecserélni?

A kommunista korszak igen termékeny volt közterület-elnevezések terén. „A múltat
végképp eltörölni” jelszavához hűen kíméletlenül üldöztek minden elnevezést, ami nem
illett a kommunista ideológiába. Sokszor a történelemhamísítástól sem riadtak vissza,
amikor „hősöket, mártírokat, példaképeket” kreáltak maguknak.
Mégsem eshetünk abba a hibába, hogy az összes elnevezést ugyanúgy ítéljük meg. A vörös
nevek széles spektruma megtalálható hazánkban: a vérvöröstől, a halvány-pirosig.

A Zsákutca projekt elsősorban az olyan közterület-elnevezéseket kívánja megváltoztatni,
amelyek
1. A kommunizmus ideológiai vagy politikai vezetői, gyilkosok vagy a kommunista
rendszerhez szorosan köthető fogalmak (Pl.: Marx, Lenin, Szamuely, munkásőr).
Hiszen valljuk, hogy egy demokratikus országban ezeknek nincs helye
közterületeinken.
2. Illegális kommunisták és antifasiszták, akikből mártírt és hőst csinált a kommunista
propaganda (Pl.: Ságvári Endre vagy Mező Imre). Mert ezek a személyek történelmi
jelentősége csekély; a kommunista rendszer csupán önnön igazolására használta fel
őket, ugyanakkor számos sokkal érdemesebb személyről nincs utca elnevezve (lásd 5.
kérdés).

A projekt nem célozza meg kifejezetten az olyan elnevezéseket, melyek

3. Kommunista meggyőződésű, de a rendszert tevékenyen nem kiszolgáló, viszont más
területen pl. művészetben elismerésre méltót alkotó emberek (Pl. Váci Mihály).
4. A kommunista korszakot idéző, akkor történt elnevezések, melyek valójában
egyáltalán nem kommunista fogalmak (Pl. munkás, Gagarin, Moszkva).

Viszont szeretnénk kihangsúlyozni, hogy a közterület-elnevezések önkormányzati hatáskörbe
tartoznak, vagyis ha valamely település a fent a 3. és 4. pontban említett neveket meg
kívánja változtatni, mert van ezeknél megfelelőbb javaslata vagy vissza kívánja állítani az
eredeti elnevezést, akkor ehhez teljes mértékben joga van (Pl. a budapesti Moszkva tér
visszanevezése Széll Kálmán térre).

Nem célunk tehát „boszorkányüldözés” szerűen ész nélkül, minden vörös hajú ember nevét
eltüntetni a közterületekről. Szeretnénk, ha az emberek megértenék a célkitűzéseinket,
elfogadnák azt, sőt részt is vennének benne és támogatnák azokat.

5. Mire cseréljük le őket?

Amikor átnevezésre kerül sor, kézenfekvő lehet az eredeti név visszaállítása, ahogy például
Budapesten a Moszkva tér Széll Kálmán térre való visszanevezése során történt.

Ugyanakkor ez egy jó lehetőség, hogy közterületeink elkeresztelésével emléket állítsunk
történelmünk és kultúránk nagy alakjainak, fogalmainak. Nem javasoljunk azonban az olyan
elnevezéseket, amelyekből már most is tucatszám találunk példákat az ország különböző
településein, mint Petőfi, Kossuth stb. Helyettük inkább a ritkább, eddig méltatlanul
mellőzött neveket ajánljuk, melyek között XX. századi személyek és fogalmak is helyet
kaphatnak, olyanok is, amelyeket éppen a kommunista rendszer helyezett tiltólistára.

A teljesség igénye nélkül néhány példa:
• Magyar szentek és boldogok: Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet, Boldog Özséb,
Boldog Salkaházi Sára stb.
• Nobel-díjasaink: Békésy György, Gábor Dénes, Szent-Györgyi Albert, stb.
• Festőink: Benczúr Gyula, Zichy Mihály, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály stb.
• Színészeink: Ruttkai Éva, Kabos Gyula, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, stb.
• Íróink, költőink: Szabó Magda, Márai Sándor, Nemes Nagy Ágnes, stb.
• XX. századi vértanúk: Apor Vilmos, Mansfeld Péter stb.
• Sportolóink: Hidegkuti Nándor, Hajós Alfréd, Papp László stb.
• Zenészeink, mint a 200 éve született Liszt Ferenc.
• Magyar városaink, tájegységeink, magyar állat- és növényfajaink nevei.
• Vagy akár a XX. század nagy nemzetközi alakjai, akik tevékenységükkel hozzájárultak
a kommunizmus bukásához: pl. II. János Pál pápa vagy a 100 éve született amerikai
elnök, Ronald Reagan.
Jó ötletnek tartjuk a településhez köthető elnevezéseket (a város híres szülöttje, közeli
földrajzi tájak stb.), hiszen szeretnénk, ha az utca nevében is azoké lenne, akik lakják.

6. Mennyibe fog ez az embereknek kerülni?


Természetesen gondoltunk arra, hogy az utcák szükségszerű átnevezése milyen terheket
ró az állampolgárokra. Kezdeményezésünk célja a figyelemfelkeltés mellett éppen az, hogy
megpróbáljuk ezeket a terheket csökkenteni és rávenni az önkormányzatokat illetve az állami
illetékes szerveket, hogy vállalják át őket.

A személyes okmányok cseréje valamint a vállalkozások változtatás-bejegyzése a hatályos
jogszabályok szerint illetékmentes, viszont utóbbiak esetében az eljárásnak lehetnek
költségei. Megjegyzendő azonban, hogy a kommunista kötődésű utcanevek nagy része kis
településeken található, ahol viszonylag kevés vállalkozás van bejegyezve.

A költségeket illetően olyan megoldás is felmerült, hogy a régi utcanevet áthúznák, az új
táblát pedig alátennék, így amikor az utcában élők okmánya lejárna, csak akkor jelentenék
be a változást. Egy darabig párhuzamosan futna a két utcanév, de a postás is megtalálná, és a

lakóknak sem kerülni felesleges pénzébe és idejébe az azonnali okmánycsere.

7. Mi a menete egy ilyen átnevezésnek?

A közterületek elnevezése önkormányzati hatáskör, de fontosnak tartjuk a közvélemény
bevonását az átnevezés menetébe. Például nyílt nap vagy vitafórum rendezésével, esetleg
kérdőíves megkereséssel. Az utcákat, amelyeket anno diktatúrában, utasításszerűen neveztek
át, mi most demokráciában, közösségi konszenzussal szeretnénk visszanevezni.

Az önkormányzat feladata, hogy az átlagpolgárok számára minél zökkenőmentesebbé, és
kényelmesebbé tegye az átnevezési procedúrát. Jó példa, hogy egy Pest megyei városban
például az érintetteket az önkormányzat külön busszal szállította az okmányirodába,
ahol külön ügyfélfogadási időt foglaltak nekik a folyamat gyors lebonyolítása érdekében.
Továbbá felmérték a mozgásukban korlátozott polgárokat, akiknek ügyintézéséről külön
gondoskodtak.
Összességében tehát az átnevezés lépései a következő 5 lépésben foglalható össze:
1. Képviselői előterjesztés és határozat az átnevezésekről
2. Munkacsoport felállítása, melynek feladata:
§ Javaslatok meghozása az új nevekről
§ Lakossági felmérés lebonyolítása (nevekről, okmánycseréről)
3. Lakossági felmérés
4. Határozat a végleges közterület-elnevezésekről
5. Okmányok lecserélése szervezett, a lakosságot legkevésbé terhelő formában